Épp az ebéd szünetemen vagyok, mint kitalálhattátok, nem eszek.  :)

A tervem az volt, hogy három napig, amíg nem kell dolgoznom, addig fogok teljes léböjtön lenni. Igaz, hogy már másfél hónapja naponta juice-olok, de teljesen préslén még nem éltem.

Nos, a mai a negyedik napom a háromból. :D Sokat gondolkoztam rajta, és ha már egyszer belevágtam és túl vagyok a nehezén (mindenki azt írja, hogy az első pár nap a leghúzósabb, utána tele lesz az ember energiával), akkor miért ne folytatnám? Mivel már részben átálltam előtte is a levekre, így nem volt olyan durva fejfájásom és hasonló tüneteim, mint amit a többiek meséltek, viszont a tegnapi nap 14 órát aludtam.  :D

Ha már itt tartok, gondoltam összefoglalom, amit a Joe Cross filmekben is elmondanak (emellett mindenkinek ajánlom, hogy nézze meg, lentebb belinkeltem a videót magyar felirattal) és amit a több ezer tapasztalat is alátámaszt az első napokról, és hogy miért is így működik.

Az egész visszavezethető arra, hogy hogyan is működtünk, amikor még magunknak kellett elejteni a napi betevőt. Voltak időszakok, amikor nem volt annyi bogyó, nem voltak állatok, akár az időjárás, vagy más külső tényező miatt. Ilyenkor az ember nem tudott élelemhez jutni. A test ezt úgy reagálja le, hogy azzal próbálja emlékeztetni az embert, hogy "héé, te, kajálni kellene", hogy annyi kellemetlen jelet küld, hogy ezt észrevegyük. Ezért aztán az első kb 3 napban egy léböjt folyamán az ember levertebb, nincs energiája, legszívesebben az ágyban maradna egész nap (Joe mivel átállás nélkül vágott bele az első filmben, kb az első 4 napot ágyban is töltötte), fáj a feje (ez részben bizonyos kajáktól az elvonási tünet is lehet, mivel már függünk tőlük), stb.

A szervezet vár pár napot, és azt veszi észre, hogy "bakker, ez a módszer nem jött be, így se kapunk kaját". Tehát jöhet a B terv. El kezdi az addig felhalmozott zsírt felhasznosítani és emellett támogatja abban az embert, hogy ételt találjon, azaz kitisztul a gondolkodás, élesednek az érzékek, mindez azért, hogy kilóméterekről is megtaláljuk az élelmet. :)

Mivel a préslé böjt alatt rengeteg vitamint és ásványi anyagot viszünk be, ez még plusszban lök egy jó nagyot az energiaszinten, szóval tényleg csak az első pár napot kell "átvészelni".

Remélem tudtam ezzel is kicsit segíteni megérteni a folyamatot. :) De komolyan mondtam az elején, akit ez a téma érdekel, a Fat, sick and nearly dead című film "kötelező olvasmány".

UPDATE - Március 31.

Azóta már épp a 6. napomat taposom. Két napja abszolút nem vagyok éhes, nem is kívánom a kaját. :)

A negyedik napon sokkal jobban voltam, mint az első hármon. Az ötödiken volt egy kicsi gyengeség érzetem, picit szédültem (mondjuk nekem ez része volt az eredeti tüneteknek is, ami miatt szeretnék tisztulni), de estére jobb lett, ma meg már sokkal jobban vagyok, sokkal energikusabb.

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy meddig fogom csinálni. Egész gyerekkoromban nagyon jól tudtam kommunikálni a szervezetemmel, mindig éreztem mire van szüksége. Szerencsére a szüleim se eröltettek semmit, amit nem kívántam. :) Most is úgy gondolom, hogy hallgatnom kell a testem, szervezetem jeleire. Amíg úgy érzem, hogy birom és kívánja még a böjtöt a szervezetem, addig fogom csinálni.

Joe is azt ajánlja, hogy ne tervezz nagyon előre ezzel kapcsolatban. Az elefántot is falatokban tudjuk csak megenni, nem egészben. Ők ezt úgy mondják, hogy "Only in baby steps", azaz lépésről lépésre haladj. Fókuszálj a mára, este a holnap reggelre, ne arra, hogy még egy hét múlva is böjtölni fogsz.